Zubor Rozi nevét eddig csak hallomásból ismertem, de A napló elolvasása után biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit tőle a kezembe vettem. Az írónő stílusa könnyed és olvasmányos, szinte magától gördülnek a sorok, és azt éreztem, mintha saját gondolataim peregnének a papíron. Olyan természetesen, olyan élvezetesen visz magával, oldalról oldalra, hogy az ember szinte észrevétlenül merül bele Matilda világába.
A történet alapja egy varázslatos ötlet: egy öröklődő napló, amelybe minden nap csupán egyetlen mondatot lehet írni – mégpedig a következő napra vonatkozó kívánságot. Ami pedig ebbe a naplóba kerül, az valóra válik. Egy kreatív, bájos alapgondolat, ami lehetőséget ad arra, hogy eljátszunk a gondolattal: ha minden nap kívánhatnánk valamit, vajon hogyan alakítanánk az életünket?
Hasonló tartalmakért kövess Instagramon is ⇒ KÖVETLEK
A főszereplő, Matilda, egy kétgyermekes családanya, aki részmunkaidőben dolgozik egy gyógyszertárban. Férje, a tipikus karrierista férfi, elvárja, hogy Matilda kizárólag a család és a háztartás körül forogjon. Ő hozza a pénzt, ő épít karriert, a feleségnek pedig csendes hálával illik ezt kiszolgálnia. Ez a helyzet számomra kifejezetten bicskanyitogató volt, hiszen egy modern világban élünk, ahol egy nő éppúgy megérdemli a kibontakozás lehetőségét, mint egy férfi.
A napló azonban Matilda kezébe adja a változás kulcsát. Lépésről lépésre kezd el élni a mágikus eszköz adta lehetőségekkel, és ahogy új ajtók nyílnak meg előtte, úgy válik egyre bátrabbá, határozottabbá. Elkezd végre saját maga lenni, nemcsak valakinek a felesége, valakinek az anyukája. A történet szép ívet jár be, a személyes fejlődés pedig hangsúlyos és jól kidolgozott.
Mégis, bármennyire is tetszett maga a történet és a stílus, Matildát nem tudtam igazán megkedvelni. Valami visszatetsző számomra azokban a sorsokban, ahol valaki a megszokás, a kényelem vagy épp a félelem miatt éveken át nem mer változtatni az életén. Persze értem, hogy nem mindenki indul ugyanonnan, és nem mindenki egyformán tudatos, de számomra mindig is természetes volt, hogy a saját döntéseim felelőssége az enyém. Talán ezért is volt számomra sokszor nehéz azonosulni Matilda vívódásaival.
Egyes részeknél úgy éreztem, mintha egy „ösztrogénnel nyakonöntött” kliséhalmazt lapozgatnék. A megszokott témák – háztartás, anyaság, elnyomó férj, önmegvalósítás vágy – úgy jelentek meg, ahogy egy női kibeszélőcsoportban hallani szoktuk. Nem adott újat, nem kínált igazán friss gondolatokat, inkább csak összegyűjtötte mindazt, amit már jól ismerünk.
És mégis: valószínűleg pont ebben rejlik a könyv ereje és sikere. Nem is nekem szól, hanem azoknak a nőknek, akik Matilda helyzetében élnek. Akik talán még nem mertek kilépni a megszokottból, de keresik a kapaszkodókat. Nekik valószínűleg sokat adhat ez a történet – egyfajta megerősítést, hogy igenis lehet másként élni. És sajnos azt is sejtem, hogy sokkal több Matilda van körülöttünk, mint elsőre gondolnánk.
A regény vége ugyan sejthető volt, de mégis kellemes meglepetést okozott. Megerősítette azt az üzenetet, ami számomra már az elején is világos volt: a saját életünk kulcsa mindig a saját kezünkben van. A napló csupán egy eszköz volt ebben a történetben – a valódi változáshoz Matildának kellett a bátorságot összeszednie. És ez az, amit mindannyian megtehetünk, napló nélkül is.
Összességében Zubor Rozi A napló című könyve egy könnyed, gyorsan olvasható történet, amely szívmelengető módon beszél arról, hogy a változás mindig lehetséges, ha merünk lépni érte. Nem minden pillanatában szólt hozzám, de elvitathatatlan, hogy sokaknak fontos üzenetet közvetít. Aki szereti a varázslattal fűszerezett, női sorsokat boncolgató történeteket, annak bátran ajánlom.
Köszönöm szépen a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!
