🔞Figyelem! Az ajánlómat, a könyvet pedig főleg csak erős idegzetűeknek ajánlom. 🔞

Mind kiderült, én nem vagyok az…

Még mindig kavarog a gyomrom és villannak be képek a könyvből. Jack Ketchum zseniális, le a kalappal, így kell írni. Mert minden szagot és ízt éreztem, minden szúrást, harapást, vágást és lövést. De ezzel a könyvvel a tűréshatáromat léptem át.  

Egy társadalom peremére szorult ember csoport él Dead River környékén a sűrű erdőben. Azt mondtam ember? Neem, nem. A DNS-ük talán, de ezek már rég állatok. Figyelnek, megfigyelnek és keresik a következő prédájukat. Mert mind tudják, az ember hús az ízletes zsírréteg miatt a legízletesebb.

Carla és baráti társasága egy hetet tervez eltölteni a vidéki házikóban, és nem is sejtik, hogy a háztól pár méterre “vadállatok” figyelik őket.

És megkezdődik a rémálom. Tényleg az!

A könyv egyes jelenetei már-már torture porn mélységekben mutatja be a mészárlást, kannibalizmust, kínzást, nemi erőszakot és az elborult, állati ösztönökkel felruházott szereplők ámokfutása.

Kis összefoglalóban olvashatunk a csoport életéről, lakóhelyéről, az emberi hús tartósításának folyamatáról.

A kivégzések (mert ezek nem szimplán gyilkosságok) nagyon durvák, részletesek és egyszerűen nem akarsz lapozni, mert tudod, hogy még szörnyűbb dolgok történnek a következő lapokon.

A könyv végére ez az állati és túlélési ösztön mindenkiben ott van, a súlyos tettek alapján elmosódik a határvonal a jó és rossz között, csak a túlélés számít.

Valahol a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át.

A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek.

Jack Ketchum, A szomszéd lány Stephen King által is tisztelt szerzője nem csupán sejteti, de a legteljesebb valójában meg is mutatja a zsigeri borzalmak valódi arcát. Az eredetileg 1980-ban napvilágot látott Holt idényt brutális részletei miatt az első megjelenés előtt alaposan megvágta a szerző kiadója, most azonban a magyar olvasók Ketchum eredeti verziójában vehetik kezükbe a kultikussá érett művet.

A könyvet itt találod meg

• Kiadó: Agave Könyvek

• Oldalszám: 224

• Kötésmód: puhatáblás

• Nyelv: magyar

  

Instagram poszt

De furcsa, egyben jó kis ifjúsági regény volt ez.

A kilencvenes években Neil Gaiman és Michael Reaves szerették volna filmként látni a Köztesvilág történetét. De nem igazán tudták elmagyarázni a sztorit a filmeseknek, azok meg nem igazán értették hová is akarnak kilyukadni. Így inkább fogták magukat és regényt írtak belőle.

 A könyv Joey Harkerről szól, az átlagos kamaszról, aki az átlagtól igencsak lemaradva tud közlekedni a világban. Nem szépítek, 2 perc alatt képes eltévedni a saját házában is. A helyzet iróniája, hogy Mr. Dimas, a társadalomtudomány tanár egy olyan feladatot adott az osztálynak, mi szerint kis csoportokban bekötötte a diákok szemét, feltette őket az iskolabuszra és random helyeken kipakolta őket a városban. A diákoknak mindenféle segítség nélkül kellett hazatalálni. Figyelsz még? Szuper! Mert most jön az izgi rész.

A könyvet itt találod meg

Joey természetesen eltévedt, belesétált egy nagy sűrű ködbe, és ahogy kikeveredett belőle, furcsaságokat vett észre. Skót kockás a Meki boltíve? Hmm, biztos skót napok vannak. A rendőrautó villogója már nem kék és piros, hanem zöld és narancssárga. A nagy pánikban megkereste a csoportját, de a lány hirtelen teljesen máshogy nézett ki. De valahogy mégsem. Az otthona sem volt már az otthona, de valahogy mégis. Csak az ő helye nem ott volt. Majd találkozunk Jay-jel, aki amúgy Joey kiköpött mása, felnőtt kivitelben. És ez az a pont, ahol kezded összerakni a képet. A gomolygó köddel Joey átlépett egy párhuzamos univerzumba, ahol minden ugyanolyan, de mégis kicsit más. És megkezdődik a multiverzum kaland, ahol számos Joey verziót ismerhetünk meg, és kiderül, hogy a mi nagy eltévedő bajnokunk hatalmas tehetségű Világjáró.

Így indul a könyv, én imádtam. 189 oldal zsenialitás, gazdag fantázia, és épp annyira ismered meg a különböző világokat és szereplőket, amennyire kell. Itt nincs komoly világépítés, nincs nagyívű karakterjellemzés, könnyed, magával ragadó alkotás, és kb. 10 oldalanként felkiálltasz, hogy "most mivan?". Belebotlunk a nagy ellenségbe, csatákat vívunk, sőt iskolába is járunk Joeyval és lehet még haza is látogatunk vele. 

A könyv egy trilógia első kötete, de önállóan is megállja a helyét. Én tuti kezembe veszem a folytatást!

Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal. 

A könyvet itt találod meg

• Kiadó: Agave Könyvek

• Oldalszám: 208

• Kötésmód: puhatáblás

• Nyelv: magyar

J. M. Miro igazán sötét meséje különleges képességekkel rendelkező gyerekekről, valamint azokról a felnőttekről szól, akik  vagy megpróbálják biztonságban tartani, vagy mindenáron el akarják pusztítani őket. A történet 1882-ben játszódik, a fő helyszínünk a Cairndale Intézet, amely a tehetségeknek nevezett különleges képességekkel rendelkező gyermekek iskolája. A Skócia távoli részén található intézet tagjai a világban felkutatják ezeket a gyerekeket, és elhozzák őket Cairndale-be, ott biztonságban élhetnek.

Cairndale falai között varázslatos ajtó húzódik a holtak világába, amelyet egy glifikának nevezett lény véd, és az ajtónak minden áron zárva kell maradnia. De valaki megpróbálja kinyitni, és tönkretenni az Intézetet és az ott élő tehetségeket…

Mivel a történet a viktoriánus korszakban játszódik, és Londonban (valamint más helyszíneken), Miro remekül felidézi az utcák zordságát és a nélkülözők szörnyű életét.

A történet nagy részét a jelenben meséli el, de a szerző flashbackekkel tölti ki a szereplők hátterét, ami gazdagítja és mélységet adott a történetnek. Rendkívül izgalmas jelenetek voltak benne, egyes részeken alig bírtam lapozni, úgy faltam az oldalakat. Nagyon szerettem a bemutatott zord világot, mégis a karakterek alapos jellemzése és részletes háttérsztorijuk adta az egész mű alapját.

Köszönöm a recenziós példányt az Agave Könyveknek.