Tettem fel a kérdést Instagramon, majd a komment szekció fel is robbant. Imádok ilyen kényes témákat feszegetni, mert nagyrész normális párbeszédek alakulnak ki a témákról. Mellette természetesen megjelentek az elvakult, habzó szájú kommentek is, amik szinte testükkel védelmezik a CoHo könyvek kultuszát.
Hogy mi? Hogy lehet őt nem szeretni? Aki nem szereti, igazából csak nem érti, mert alacsony az érzelmi intelligenciája; aki nem szereti, az semmilyen nehézséget nem élt még át az életében; aki nem szereti…. stb. stb. Sajnos az olvasó világban rendre megjelennek az ítélkező népségek, akik csak a saját igazukat hajtják, csak a sajátjuk az egyetlen elfogadható vélemény.
De lássuk a nagy többséget, aki kifejtette miért is szereti, vagy éppen nem szereti az írónő könyveit.
Hogy mi? Hogy lehet őt nem szeretni? Aki nem szereti, igazából csak nem érti, mert alacsony az érzelmi intelligenciája; aki nem szereti, az semmilyen nehézséget nem élt még át az életében; aki nem szereti…. stb. stb. Sajnos az olvasó világban rendre megjelennek az ítélkező népségek, akik csak a saját igazukat hajtják, csak a sajátjuk az egyetlen elfogadható vélemény.
De lássuk a nagy többséget, aki kifejtette miért is szereti, vagy éppen nem szereti az írónő könyveit.
A könyvei szinte sorozatgyártásban készülnek, majd mindegyikben megfigyelhetünk egy sablont.
Átlag Colleen Hoover könyv receptje:
- Nagyon szép, csalogató borító
- Egy fő trauma, nyomasztó téma, vagy ezek keveredése
- Egy szereplő (vagy kettő), akinek nagyon nehéz az élete valami miatt
- A könyv tetőpontján valami nagy titok, vagy fordulat, ami miatt megdöbbensz
Persze ezek a megfigyelések eléggé kisarkítják a valóságot, de belegondolva, van benne némi igazság. Valószínű ezért is működnek ennyire jól ezek a könyvek.
Hogy erre milyen kommentek érkeztek? Sablonos, tucat, életszerűtlen, kiszámítható, hatásvadász. Tudunk ezekkel vitatkozni? Végül is nem, a hatásvadász szóval én is élnék, ha a privát véleményemre vagy kíváncsi. Na meg az életszerűtlen is egy jó jelző, maga a nagy dráma, hatalmas véletlenekkel, amik pont megtörténnek valóban elrugaszkodnak a valóságtól.
A rajongó közösség ezzel szemben kicsit mélyebben járta át a kérdést. Könyvei olyan érzékeny témákat feszegetnek, amiket legtöbbször a szőnyeg alá söprünk (pl. meddőség, családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás) és beláthatjuk, hogy olvasni sem olyan farsangi karnevál hangulatú. Én, aki egy Zewa reklámon is elsírom magam, pontosan tudom, hogy egy CoHo könyv mellett nem elég a tízes pakk zsepi.
A mélyebb témák által olyan szituációkba láthatunk bele, amiket (ha szerencsések vagyunk) soha nem tapasztalunk meg az életben. Hiszen a legnagyobb port kavart könyve, az It Ends with us – Velünk véget ér a családon belüli erőszak témakörét mutatja be és azt, miért és mennyire nehéz kilépni ezekből a kapcsolatokból. Ebből azóta film is készült, manapság hangos a sajtó a szereplőket övező botrány miatt. Én azt mondom, inkább csak a könyvet olvasd el.
A Minden tökéletesed pedig egy olyan házaspárt mutat be, ahol végig járhatjuk egy pár életét, megismerkedésüktől egészen a feleség élete kudarcáig, nem lehet gyermeke. Érdekesség, mikor olvastam, 32 éves voltam, de rengeteg tizenévesnél is láttam a könyvről készült posztokat. Én magam annyira nem tudtam átérezni a helyzetet, de nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy fiatal lányok kitüntették a kedvenc könyv címmel ezt a könyvet.
Rengeteg témát dolgoz fel az írónő, saját tapasztalataim alapján bőven lehet találni olyan témát, ami bejöhet és olyat is, amitől kiver a víz. De talán ez a nagy számok törvénye, nem?
Minden történet máshogy talál meg, más és más személyiséggel rendelkező olvasók veszik a kezükbe, más élethelyzetben, más út van már a hátuk mögött. Ha érdekel, engem a Hopeless – Reménytelen nagyon megviselt, bár ne olvastam volna, a Heart Bones – A szív csontjai pedig olyan szinten lehozott az életről, hogy alig tudtam magam az életvidámságba visszaolvasni magam pár könnyed olvasmánnyal.
Még mindig van pár könyve az írónőnek, amiket nem olvastam, most már befejezem a sort, hogy teljes képet láthassak.
Ja és melyik könyveit szeretem:
A November 9. (igen, életszerűtlen és hatászvadász) az egyik kedvenc szerelmes történetem.
A Verity pedig kilóg az írónő könyvei közül, pici thriller olyan véggel, amin még egy hétig kattogtam. Ez utóbbiból hamarosan film készül!
